Delphoi Szibülla a görög mitológiából ismert jósnő, aki emberek és az istenek nászából született, egy halandó és egy halhatatlan nimfa leánya volt. Apollón szerelméért cserébe felajánlotta neki, hogy annyi évig élhet, ahány homokszem van egy marék porban. Ez rengeteg idő, de Szibülla nem kapott hozzá örök ifjúságot. Ezért az öregség végül megtörte, és egyedül a halált vágyta. Jóslatai ezért borongósak, nyomasztóak voltak. Szibülla én vagyok. Az én jóslataim, verseim, képeim, gondolataim is többnyire nyomasztóan hatnak más emberekre, életemet átszövi valami, ami Szibülla végtelen idejével, és életbe való fáradtságával rokon érzés, erős hajlamom a mélabúra, és a folytonos kattogás az agyamban, ami néha nehéz dolgokra enged következtetnem. A hangulat, ami ezt a blogot jellemzi, nem lesz maradéktalanul jópofa, és kellemes. Ám ez nem jelenti, hogy nem igazak írásaim, és bejegyzéseim, és azt sem feltétlenül, hogy a jelentésük negatív, vagy gonosz, mert bár nehéz a gondolati világom nem merném feltétlenül kijelenteni, hogy ne lennék boldogabb, mint sok embertársam. Úgy gondolom, az embernek el kell viselnie egyes felismerések, érzemények súlyát, és fájdalmát, ahhoz, hogy útján az önismeretben, és a teljes megismerésben előrébb juthasson. Ez lesz az én egyik eszközöm az utam járásához, és bejegyzéseimben mindig csak az igazat, és a teljes igazat fogom közzétenni (leginkább önmagamról), ami olyankor talán megrázó, vagy meghökkentő, talán szánni való is lehet, de máskor talán éppen könnyebb, megnyugtatóbb, és boldogabb. Az életemről, belső küzdelmeimről, gondolati világomról mesélek rajzok, versek, és egyéb írásos szösszenetek által.